Jelenlegi hely

Tomitéka – egyedi rusztikus mesebútorok

Tomitéka – egyedi rusztikus mesebútorok

A nevem Balogh Tamás, innen a Tomitéka név. Egy kis faluban nőttem fel, nem messze Budapesttől, Herceghalomban. Az egri Tanárképző Főiskolán magyar és rajz szakon végeztem, majd dekoratőrként és grafikusként dolgoztam.

Az alkotás és a kreatív tevékenységek egész életemben elkísértek. Hobbiként indult a kisbútorkészítés, de most már, köszönhetően az egyre bővülő vevői körömnek, ez a fő munkám.

Rusztikus kis mesebútoraimat kezdetben egyszerű magyar parasztbútorok és falitékák inspirálták. Aztán fokozatosan megjelentek alkotásaimban az ipari kiegészítők, a rozsdás fémek. Készítettem egyedi lámpákat is. Próbálok mindent koros, ódon fából készíteni, régi szögeket, vasakat, kiegészítőket használok - az újrahasznosítás kiemelt szempont számomra.

Ezek a szekrények kétféleképpen születnek. Egyrészt valami érdekes köré építem a bútorokat, mintegy más környezetbe vagy funkcióba helyezve akár retro kisszekrényeket is. Ha szert tudok tenni valami érdekes, szép tárgyra, amit fel tudok használni, előfordul hogy e tárgy, mint központi elem, köré építem fel az egész koncepciót. Használtam már régi rozsdás fémvályút, vasalótalpat, kottatartót, zongorapedált, parasztóra előlapot, régi guzsalyszárat, fateknőt, sámlit, kályhaajtókat, sparheltlábakat, stb.

A másik út az, amikor egy kép felvillan, látomásként, és megpróbálom megvalósítani. Mindkét esetben nagyon fontos szerepet játszik az improvizáció. Soha nem tervezem pontosan előre, hogy mit fogok készíteni, mi lesz a végeredmény. Az alkotás során folyamatosan képződik.

Mindkét esetben szeretek egymáshoz látszólag nem illő dolgokat kombinálni, egyedi és különleges díszítéseket használni, a mostanában divatos türkízkék árnyalataival színezni. Szeretem a kopott festett felületeket, ha éppen nincs ilyen anyagom, magam is antikolok.

Néhányszor előfordul, hogy egy már meglévő tárgyat hoznak hozzám, hogy alakítsam át vagy újítsam fel a saját számíze szerint, olyan "Tomitékásra". Így készítettem például egy retro alumínium ebédhordóból asztali lámpát.

Vevőim és megrendelőim nagy része olyan hölgy, aki nyitott az egyedire, az izgalmasra, a különlegesre. Egyrészt a rusztikus, kicsit mesés vonal, amit nagyon szeretnek, másrészt pedig egy adott tárgy új funkcióba való helyezése, újrafelhasználása az, ami lázba hozza őket. :)

A legfontosabb a munkámban, hogy azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. Megtaláltam az alkotásnak és a kreativitásnak azt a formáját, amiben úgy érzem, hogy sikeres és önmagam lehetek, és minden napot élvezettel kezdek el.

Lehet környezettudatosnak is nevezni akár, hogy enyészetnek ítélt dolgokat hasznosítok újra, de a fő szempont mégsem ez, hanem az alkotásban rejlő izgalom, kaland és kreativitás.

További cikkek hasonló témában

Ilyet még nem látott a Hungexpo!

Sportfavágók csapnak össze a FeHoVa...

Országos hírnév és negyedmillió forint

Magyarország legnépszerűbb kertészeti...

Hegyi levegő a lakásban?
Többségünk szeret tengerparton, erdőben...
Gyors megoldás hosszú távra!

A németországi, 30 éves múltra visszatekintő Anton Schöb GmbH a...

Hozzászólások