Jelenlegi hely

Kortörténet V. - Jégveremtől a hűtőszekrényig

Kortörténet V. - Jégveremtől a hűtőszekrényig

Mihez is kezdenénk, ha nem volna konyhánkban, irodánkban, vagy otthonunkban hűtőszekrény, mely manapság funkcionális szerepét túlnőve design elemkén is megjelenik háztartásunkban, gondoljunk csak a különféle színű, burkolatú frizsiderekre, melyekben nem ritka már a beépített monitor sem, melyen a beállítások mellett TV műsorokat is nézhetjük.

Hűtő nélkül a romlandó ételek, a frissítő italok és zamatos gyümölcsök tárolása minden esetben gondot okozna vagy mondjuk ki majdnem, hogy lehetetlenné válna otthoni körülmények között, hacsak nem áldoznánk a kényelem oltárán és alkalmaznánk kezdetleges tartósító módszereket, mint a füstölés, sózás, vagy a húsok zsírban való tárolása - ahogy tették az őseink évszázadokon keresztül, de lássuk be jóval egyszerűbb kinyitni a hűtő ajtaját. Vajon hogyan is boldogultak őseink a romlandó ételekkel és mivel fagyasztottak amíg nem volt erre alkalmas berendezés? A emberek az étel lehűtésének gondolatával - a hosszabb eltarthatóság érdekében - már a kezdetek kezdetén is foglalkoztak. A őskori népek jégbarlangokban tárolták az elejtett állatokat. A mesterséges hűtés kezdetleges nyomait már az időszámításunk előtti III. évezredben készült egyiptomi falfestmények is megőrizték. 

                

Az eljárás egyes helyeken, még jelenünkben is használatos. A lehűtendő italt zománcozatlan agyagkorsóba öntötték, a korsó pórusain átszivárgó víz az edény külső felületén elpárolog. A párolgás hőt von el, így a víz saját magát hűtötte le. Később az egyiptomiak és mezopotámiaiak hópincéket, jégvermeket alkalmaztak az élelmiszerek tartósítására, az italok hűtésére. I. e. XI. században emiatt a Földközi-tenger környékén meglehetősen élénk hó- és jégkereskedelem folyt. Természetesen a jég használata akkoriban luxusnak számított, csak a leggazdagabbak engedhettek meg maguknak efféle kényelmet. Voltak viszont, akik nem nézték jó szemmel mindezt, hiszen Hippokratész ókori Görög orvos már akkor szót emelt az állandóan fagyosra hűtött italok élvezete ellen. A középkori Európában már odáig fajult a hűtött italok fogyasztása, hogy többen túlzásba vitték a jeges mámort, mint például Don Carlos spanyol herceg is, aki 1568-ban tüdőgyulladásban halt meg, amely feltehetően a túl sok hideg ital fogyasztásának következménye volt. A jég, bár még mindig a gazdagok kiváltsága volt, ám ebben az időben már egyre gyakrabban alkalmazott luxus áru, s egyre fontosabb és keresettebb cikknek számított. Az alapanyagot távoli, hideg tájakról, hajóval szállították, és speciális körülmények között, jégvermekben tárolták. 

   

A XVI. század környékére tehetők az első próbálkozások, a hideg mesterséges előállítására, melyet nátrium-nitrát vízzel való reakciójával idéztek elő. A természetes jég használata a hőmérséklet csökkentésére azonban a XIX. század közepéig meghatározó volt. Oly mértékben, hogy a jég kitermelésének, felhasználásának és exportjának fontos világgazdasági szerep jutott. A XVIII. század végén a gasztronómia is hasznosította a jeget, egy azóta is igen népszerű remekéhez a fagylalthoz. Mivel hatalmas igény volt az egyre kevéssé önellátó, nagyvárosi lakosság körében az élelmiszerek tartósítására, ezért a jéggel való hűtéssel párhuzamosan több kísérlet is történt az eredményesebb gépi hűtés megvalósítására. 

Az első mesterséges hűtést William Cullen skót fizikus 1748-ban jegyezte le a Glasgow-i Egyetemen. Felfedezésének gyakorlati alkalmazása nem következett be. 1805-ben Oliver Evans gőzzel működő hűtőgépet tervezett, ami szintén nem került legyártásra, viszont a század közepére az Egyesült Államokban, 1851 - ben John Gorrie hasonló elven működő berendezését - melynek működése a mai hűtési módszerekével azonos - kórtermek hűtésére használták. A XX. században az I. világháború végén az Egyesült Államokban eladták az első háztartások számára gyártott hűtőszekrényt, amely működési elve a kompresszortechnikán alapult. Európában pedig két svéd fiatal 1922-ben kifejlesztette az adszorpciós folyamatot, majd három évvel később, 1925-ben az eljárás szabadalmaztatása után a svéd Electrolux cég piacra dobta az első adszorpciós hűtőszekrényt. Az eladási adatokat tekintve nyugodtan állíthatjuk, hogy világsikerű volt ezt a termék, hiszen 1936-ig egymillió darabot adtak el belőle. A kompresszoros technikához képest hatalmas előnye volt a lényegesen csendesebb üzemelés. Pár évvel később 1928-ban Thomas Midgley Jr., amerikai kémikus feltalálta a freont, egy színtelen, szagtalan gázt, mely forradalmasította a hűtőipart. A negyvenes években a kompresszortechnika fejlődése legyőzte az adszorpciós technikát. Magyar viszonylatban a hatvanas évek luxus konyhai eszközei a Lehel hűtőszekrények voltak, ezzel együtt a szocialista ipar gyöngyszeme és büszkesége. Mivel 1974-ben kimutatták a freon ózonkárosító hatását, ezért más anyagokkal kísérleteztek, mígnem 1992-ben megjelentek az első greenfreeze hűtőszekrények melyek nem tartalmaznak ózonkárosító anyagokat, környezetbarát és energiatakarékos eszközök. Néhány évvel később be is tiltották a freon és egyéb ózonkárosító gázok használatát a hűtőgyártásban. A XXI. század hűtőszekrénye már kevésbé kérdőjelezhető meg technikai szempontból, hiszen a gyárak a tökéletesre törekszenek, a márkák közti versenyt inkább a divat és az árak határozzák meg, de legyen bármilyen is a hűtőnk, legfontosabb, hogy megtaláljuk benne a számunkra kedves, jeges finomságokat.

 
Bodnár V. Róbert

További cikkek hasonló témában

Okosotthon – játsszon a fénnyel

Otthonunk atmoszféráját nagyban befolyásolja az, hogy mennyi fény...

A minőség hosszútávú befektetés

Az elmúlt években megnőtt a könnyűszerkezetes házépítés iránti...

Diótörő decemberben az Arénában
Egyedülálló családi showműsort mutat be 2016....

Hozzászólások