Jelenlegi hely

Kell-e vakolni a homlokzati hőszigetelés alá?

Kell-e vakolni a homlokzati hőszigetelés alá?

Sokat foglalkozik a szakma a hőszigetelő rendszerek helyes kivitelezésével, de ritkán kerül szóba az alapfelület kérdése. Talán éppen ezért van az, hogy – legyen szó akár új építésről, akár utólagos hőszigetelésről – újra és újra összecsapnak egymással az ellentétes vélemények: szükség van-e a hőszigetelő rendszerek alá a falazat teljes levakolására vagy nem?

A kérdés mindenképpen megérdemel egy kis figyelmet. Bizonyos esetekben ugyanis a vakolás elmaradása komoly problémát okozhat a rendszer állékonyságát illetően, illetve a hőszigetelés teljesítménye és hatásfoka is elmaradhat a tervezett értékektől. A probléma két részre bontható: a feltett kérdésünkre a választ a falazat síktól való eltéréseinek (azaz egyenetlenségeinek) és a teljes falszerkezet légtömörségének ismeretében találhatjuk meg.

1. A falazat egyenetlenségei, azaz a síkpontosság

A homlokzati hőszigetelő rendszerek olyan réteges szerkezetek, melyekben az egyes rétegek geometriáját egymással párhuzamos síkok adják meg. Emellett további fontos szempont, hogy a rendszerek mechanikai rögzítésére szolgáló dübelek – legalábbis elméletileg – minden rögzítési ponton ugyanolyan lehorgonyzási hosszal kapcsolódnak az alapfelülethez a homlokzat teljes felületén. Ezek a szempontok megkívánják, hogy a hőszigetelő rendszert a maga függőleges határoló síkjaival egy, azzal szintén párhuzamos és egyenetlenségektől mentes alapfelületre rögzítsük.

A hőszigetelő rendszerekre vonatkozó uniós irányelv (ETAG 04) valamint a Magyar Építőkémia és Vakolatszövetség (MÉVSZ) irányelvei éppen ezért mondják ki, hogy a hőszigetelő rendszer olyan alapfelületre hordható fel biztonsággal, melynek a síktól való eltérése nem haladja meg a ±0,5 cm-t. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, akkor az alapfelületet ki kell egyenlíteni, melynek a legegyszerűbb módja a teljes felületű vakolás. Sajnálatos tény, hogy ezzel ma még sokan nincsenek tisztában. Gyakori megoldás, hogy a falak egyenetlenségeit a hőszigetelő rendszerekhez használt ragasztó vastagságának változtatásával próbálják meg eltüntetni. Ez azonban extrém esetben azzal járhat, hogy a rögzítő dübelek egy része nem ér el a teherhordó falig, komolyan veszélyeztetve ezzel a rendszer állékonyságát.

A hőszigetelő rendszerek nem arra valók, hogy a ferde és egyenetlen falakat „kozmetikázzák”, hiszen kialakításuknál fogva akkor működnek megfelelően, ha minden rétegük párhuzamos a hordozó felülettel.

2. A határoló szerkezetek légtömörsége

Légáteresztés, páraáteresztés, „lélegző falak”… szinte naponta halljuk ezeket a kifejezéseket a hőszigeteléssel kapcsolatban. Érdemes egy kicsit rendbe tenni őket, hiszen a köznyelvben sokszor elmosódik a határ az egymástól amúgy lényegesen különböző fogalmak között.

A pára légnemű anyagként viselkedő nedvesség. Mint minden gáz, úgy a pára is „vándorútra” indul a nagyobb nyomású hely felől az alacsonyabb nyomású felé. Az épületszerkezetek legnagyobb része a pára számára átjárható, hiszen még a betonon is át tud haladni. A szerkezetek páravándorlással szembeni ellenállása határozza meg, azok páraáteresztését, illetve páraellenállását. Minél inkább páraáteresztő egy szerkezet, annál könnyebben átjut rajta a pára és minél inkább párazáró, annál nehezebben teszi meg ugyanezt.

Hasonló a helyzet a légzárással is, de itt nem a páráról, hanem magáról a levegőről beszélünk. Egy légzáró szerkezeten keresztül (pl. betonfal) a levegő nem tud áthatolni, ugyanakkor egy elvetemedett régi faablakot, amin húz be a hideg – egyáltalán nem mondhatunk légzárónak.

A légzárás kérdése sokáig nem merült fel problémaként, hiszen a falszerkezetek általában masszív, nagy tömegűek voltak (pl. falazóhabarcsba rakott kisméretű tégla, mindkét oldalán vakolva). Ezekkel a szerkezetekkel kapcsolatban a légzárás hiányának kérdése fel sem merült. Napjainkban azonban a falszerkezetek jelentősen megváltoztak: a falazóelemek könnyebbek és sokkal páraáteresztőbbek lettek, ezáltal tömörségük és tömegük drasztikusan csökkent. Falazóhabarcsok helyett ma már gyakran ragasztókat használnak és sokszor a belső vakolatokat is felváltják a különféle burkolatok (pl. pontszerűen rögzített gipszkarton). Ezeknek a falaknak a légzárása (illetve annak mértéke) már komoly aggályokat vethet fel. Ha egy szerkezet nem légzáró, akkor ez azt jelenti, hogy nyomáskülönbség hatására azon keresztül a levegő elkezd áramolni, aminek következtében télen a lassan kiáramló levegő a meleget is magával viszi – jelentősen csökkentve ezzel a hőszigetelés teljesítményét és hatásfokát.

Hogy pontosan, számszerűen milyen egy falszerkezet légtömörsége, azt bonyolult számításokkal vagy kísérleti úton lehet meghatározni, erre azonban nem mindig van lehetőség. Csak bizonyos esetekben (pl. a passzívházaknál) kell valamennyi határoló-szerkezet légtömörségét igazolni.

Láthatjuk tehát, hogy a címben feltett kérdésre a falazat síkpontosságának és légtömörségének ismeretében adható meg a helyes válasz. Míg egy hagyományos épület utólagos szigetelésénél általában csak akkor merülhet fel a felület átvakolása, ha a falazat egyenetlen; addig új építések esetén – főleg korszerű falazóelemek és belső burkolatok használatakor – mindenképpen érdemes a hőszigetelés fogadószerkezetét biztosan légtömörré tenni a felület bevakolásával. Ennek szükségességét a tervezés fázisában számítással kell ellenőrizni, illetve igazolni.

A kellően légtömör, és megfelelően egyenletes falazatokra azonban továbbra is ragasztható közvetlenül a hőszigetelő rendszer.

www.baumit.hu

További cikkek hasonló témában

Mindössze napi két órát töltenek együtt a magyar családok

Manapság a krónikus időhiány sajnos nem ismeretlen fogalom. Nem...

Változtassunk környezetünkön

Figyelünk egy folyamatot 20 éve. Az építőipar azon területén...

Miért fontos, hogy otthonunk télen atkamentes legyen?

Tudta, hogy otthonának téli atkamentesítése és tisztán tartása...

Hozzászólások