Jelenlegi hely

Amerika építészzsenije

Amerika építészzsenije
Frank O. Gehry olyan meghatározó alak a kortárs amerikai építészetben, mint Chaplin a filmiparban, vagy Picasso a festészetben.  Építészeti kitekintőkben a zseniális designer pályáját elevenítjük fel.
Ha Amerika építészéről van szó, akkor Frank O. Gehry neve kihagyhatatlan. Ephraim Owen Goldberg Torontóban született 1929-ben; a Los Angeles-i California Egyetem építész szakán (melynek George Lucas után talán ő a második legismertebb hallgatója), és a Harvard Egyetem városrendezés szakán diplomázott. Gehry családjával Párizsba költözött, ahol Andre Remondet irodája szerződtette, majd 1962-ben visszatért Los Angelesbe, és saját tervezőiskolát nyitott. Kezdetektől vonzotta a dekonstruktivista építészet, Richard Neutra és Rudolph Schindler modernista munkái, valamint az ötvenes évek kortárs Los Angelesi építészete egyaránt hatott rá. Újszerű formanyelve New Yorktól Milánóig eljutott, első világhírű munkája éppen saját Santa Monica-i háza volt. A hétköznapi hullámlemezből konstruált, szobrászati ihletettségű lakóház – melyet ő „ostoba, bájos kis kunyhónak”-nak nevezett -zarándokokat indított meg Európa, Ázsia, és Ausztrália műtermeiből. Gehry egy időre lecövekelt a rétegelt hullámkarton mellett, a pop art, és annak két jeles szobrásza, Claes Oldenburggal és Richard Serraval hatására immár papírbútorokat tervezett, első, ragasztással tömbösített kollekcióját „Easy Edges” néven dobta piacra.
 

Gehry megfizethetetlen épület tervei helyett, megfizethető, ráadásul olcsó bútorai a mindennapok dizájn-kedvelőihez is eljutottak. Gehryt ez akkor rosszul érintette, s egy nyilatkozatában megjegyezte: „Megdöbbentett, hogy mennyire jól fogadták az emberek. Csakhogy mindez a bútoraimnak szólt, és nem nekem”. Gehry ezek után egy meglepő fordulattal kivonta termékeit a boltokból. Építészete egyre pszichedelikusabbá vált, felhagyott az olcsó anyagokkal, és kizárólag luxusminőséggel dolgozott.  Noha tagadta, hogy bármely irányzatba besorolható lenne művészete, az orosz avantgarde, főleg a konstruktivista El Liszickij és Melnyikov hatása mindenképpen felfedezhető munkáiban. 1970 és 1980 között főleg kisebb lakóépületeket, középületeket tervezett, majd a nyolcvanas évek elején piacra dobta újabb bútorkollekcióját, melyet ugyancsak hullámpapírból kivitelezett; a megszaggatott anyagú bútorokat most csillagászati árakon szabta meg.
  
Dinamikus tömegalakításai, rendszeresen visszaköszönő titán-ötvözet textúrái, zoomorf alakzatai (elsősorban halmotívuma) azok a jegyek, amelyekkel Gehry új formanyelvet teremtett az építészetben. A tervezőről, aki épületmonstrumaiért 1989-ben a Pritzker-díjat kapott, Paul Goldberger, a New York Times-ban ezt írta: „Gehry épületei geometriai formákban és anyagokban megfogalmazott esszék, esztétikai szempontból pedig korunk építészetének leghatásosabb és legbriliánsabb művei közé tartoznak”.
  

Gehry – aki az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia tagja, a Római Amerikai Akadémia Kurátora, tanít a Yale és a Harvard egyetemen - az újabb évezredben is megtartja pozícióját, sőt követi a trendet, és elmozdult a számítógépes megoldások irányába. „Erre szükségem volt, mert, el kezdtem olyan formákkal dolgozni, amelyek már egy cseppet sem voltak szokatlanok és formabontók. A 2D túlságosan korlátozott, és egy állandóan ismétlődő, elkerülhetetlen módszerhez láncolt”- nyilatkozta. A 3D segítségével készült Gehry egyik berlini terve a Pariser Platzon: az épület kívül eszköztelen, homogén homlokzatai odabent óriás cetre emlékeztető átriumot ölelnek körül.  A szakírók szerint a hal-szimbólum egyértelműen jelzi, hogy a bankház Gehry globalizáció kritikája, s társadalomfilozófiájának első ironikus mesterműve.       
Gehry, aki jövőre tölti be a nyolcvanadik életévét, jelenleg is aktív. A közelmúltban adták át fiával, Samuel Gehryvel készített közös tervét, a Serpentine pavilont, mely első angliai munkája is egyben.
  
A 11. Velencei Építészeti Biennálé életműdíj-átadásán Aaron Betsky kurátor röviden indokolta a szervezet döntését: „Gehry átalakította a modern építészetet. Kitört a hagyományos építészet zárt doboz-világából, mellyel a kortárs építőművészetben modell-értékű nézőpontot alkotott”.

Károlyi Edina

További cikkek hasonló témában

Hozzászólások