A csecsemő még nem igényel bonyolult díszítéseket, sőt 1-2 évig nagy teret sem. A nagyobb babát engedjük beleszólni szobája berendezésébe. Szükség lesz játszóterületre, tárolókra (kosarak, dobozok, polcok, fiókok), bővíthető, alakítható és mobil berendezési tárgyakra. Lényeg, hogy időtálló, mosható, ellenálló kiegészítőket vegyünk. Az ovisbútorokkal a kisiskolás időszakban még elboldogulhat, de tíz éves kor körül szinte teljes szobaátalakításra kell számítani.
A bútorok formailag legyenek minél egyszerűbbek, praktikusak, és szerkezetileg masszívak, anyaguk pedig a könnyű takaríthatóságot szolgálja. A bútorok legyenek színesek, de mindig harmonizáljanak a falak és a lakástextilek, húzatok, szőnyegek, függönyök színeivel. A színek meghatározásánál ne a szülő ízlésvilága érvényesüljön, hanem vegyük figyelembe gyermekünk vérmérsékletét, és mindenkor ahhoz igazítsuk a szobájuk színvilágát. Nagyon élénk gyerekek szobáját lehetőleg ne színezzük pirosra vagy narancssárgára, kevésbé élénk gyermek szobájában viszont kerüljük a sötét, hűvös színeket, például a zöldet vagy a lilát.
Amíg ovis a gyerek, kis bútorokat helyezzünk a szobájába, mert a kicsik nyomasztónak érzik a nagy tárgyakat. Előrelátó szülő rumliszobának rendezi be az ovisok terepét: búvóhelyekkel, mosható szőnyegekkel, lemosható tapétával, törhetetlen műanyag bútorokkal. A fiókgombok, fogantyúk legyenek nagyok, hogy könnyen meg tudják fogni, dobjunk ülőpárnákat, babzsákokat a földre. A padlószőnyeg kényelmes, de a csúszásgátolt darabszőnyeget könnyebb mosni, és megszabadítani az atkáktól.
Nagy divat a mintás fal és a bordűrözés. A gyerek fejlődése szempontjából persze fontos, hogy ne legyen ingerszegény környezetben, ám a kevesebb itt is több. Kutatók szerint a falakat legfeljebb három színnel szabad festeni. Alulra kerüljön a sötétebb, felülre a világosabb, a kettő közé pedig az alapszínekkel harmonizáló bordűr.
A kicsik kalandnak tekintik, ha galérián lakhatnak, de élvezik a dobogót, bordásfalat, baldachinos ágyat, a fényjátékokat, s a fluoreszkáló tapétákat is. A fal legyen színes, lemosható, és célszerű, ha egy kijelölt szakaszán a gyerek kedvére garázdálkodhat: felragasztott fehér papírra vagy tapétára bármikor firkálhat, s ezt szükség esetén cserélhetjük.
Iskoláskor előtt ne tegyünk lámpát az asztalára, mert leveri. A lépcsőre, ablakra, ajtóra rakjunk biztonsági rácsot, az ablak alatt ne legyen bútor, mert arra felmászva kieshet a pici. A konnektorokba helyezzünk biztonsági dugót, és legyen a szobában füstjelző, babaőrző. A lámpára is tegyünk védőrácsot, hogy a gyerek ne nyúlhasson a forró körtéhez. A szőnyeg alá ragasszunk csúszásgátlót, és ne tekeregjenek szabadon elektromos vezetékek. Az éles sarkokat fedjük le gumi védővel, az ajtón legyen ütköző, hogy a gyerek ne csukhassa oda a kezét.
Bármilyen korról is van szó, mi szülők döntünk, de ne hagyjuk figyelmen kívül a gyerek igényeit, mert csak abban a szobában fogja otthon érezni magát, ami valóban kedvére való.
Hozzászólások