Jelenlegi hely

Zen és harmónia

Zen és harmónia

A rodzsi-niva, avagy a japán teakert az egyik legismertebb japán kertépítészeti stílus. A teaivás és maga a tea-szertartás nagyjából a 13. században terjedt el Japánban, és innen hódította meg az egész világot.

Eleinte csak az udvari arisztokrácia kiváltsága volt a teakert, de manapság, már egyre elterjedtebb ezen építészeti stílus világszerte.

A zen kertekben kétféle koncepció párosult egymással. A zen buddhizmus szabálytalansághoz, egyszerűségéhez és nyugalomérzetéhez társult a városi ember rohanó élete és a natúr természet iránti vágya. Ez a két szempont hozta létre ezt az izgalmas kertépítészeti stílust.

A kacskaringós ösvények és a zsúpfedeles parasztház a körülötte lévő zsúfolt kerttel magában foglalja a két eltérő világot és gondolkodásmódot.

A teakert (csaniva) számtalan titkot rejt magába, minden nap egy külön felfedezés, egy új élmény. Ahogy az évszakok váltakoznak, úgy változik vele együtt a táj. A növények gondos összeválogatása az egyik fontos lépés. A színek és formák játéka, ahol a vöröslevelű juharok mellett a zöld bambuszlevelek mesteri párost hoznak létre.

A növényzet egy mini-erdőt imitál, így a kert élővilágát is a hegyvidékek díszeiből állítják össze. Az ösvények (rodzsi) alkotják magát a kertet, ettől lesz az egész táj a vad természethez hasonló. A cserjéket tilos megmetszeni, így a növényzet összeállításánál a habitusok pontos ismerete alapvető követelmény.

Manapság már természetesen a kültéri óriásbonsaiok átvették a szerepet, de ezek fenntartása jóval költségesebb, és szaktudást igényel, míg a jól összeválogatott fajtákkal mindez elkerülhető. A tipegőkövek a hegyvidék talajból kikandikáló szikláit idézik.

A feng sui szabályait figyelembe véve a víznek, mint őselemnek fontos szerepe van, így a négy elem egymással összhangban jelenik meg a kertben. A házikó szinte eldugva az „erdő mélyén” fekszik, elzárva a külvilágtól. A zen buddhista szerzetesek a rejtett szépségekben nagy örömüket lelik, így a kert tervezésekor is a legidőigényesebb szempont, hogy a tájba olyan elemeket rejtsenek el (szikla, vízesés, különleges növény, mini-sztúpa, szobrok), mely nem vehetők észre rögtön annak, aki csak belép a kertbe. A cél: felfedezni a kert rejtelmeit, titkait, ezáltal a belső értékek tiszteletét.

Alapvetően két részre tagolható a kert: a külső és a belső kertre. A külső kert a sövénnyel elhatárolt kertrész az utca felőli területet jelenti. A növényzet ezen a részen sokkal sűrűbb, míg a belső kertben, a lakóház körül kisebb méretű, különlegesebb fákat, cserjéket és évelőket ültetünk.

Az egységben rejlő sokszínűség maga a zen kert: harmónia és szabályos szabálytalanság.  Rejtélyes vadság egy precízen megszerkesztett világban, ahol mindig békére talál a magányra és csendre vágyó lélek.

Szöveg: Topor Erika

További cikkek hasonló témában

Díszítő növények

Díszítsd szobádat a növények...

Kényelem természetesen

Kertünk teljességéhez elengedhetetlen a kényelem, amelyből...

Bogyók, levelek, termések

Hullanak a fáról a színes levelek és az őszi termések. Egy kis...

Hogyan teremtsünk otthonos tetőkertet?

A tetők meghódítása nyugaton már teljesen elfogadott, hazánkban...

Hozzászólások