Jelenlegi hely

Kerítést - sövényből

Kerítést - sövényből
A legfeljebb egy méter szélesre meghagyott sövény igazából csak az utca porát fogja meg, ha elég sűrű, akkor a kíváncsi tekintet elől takar, és a macska méretűeknél nagyobb állatoknak megálljt parancsol. Az alkalmi behatolók nem szívesen kockáztatják, hogy tövisek szurdossák össze őket. A zajt érdemben 5-10 méter vastag sövény szűrné.
A hagyományos kerítésnél sokkal környezetbarátabb a sövénykerítés, amely fontos környezetvédelmi feladatokat tölt be: megköti a port, felfogja a szelet és növeli a levegő páratartalmát. A nyírt sövény nevelése mellett olyan növényeket is használhatunk, amelyeknek megtartjuk eredeti alakját. Fenntartása egyszerűbb, mint a nyírott sövényeké, amelyek hátránya, hogy folyamatos gondozást és hozzáértést igényelnek.

Ha frissen telepítünk sövény, az is megoldás, ha drótkerítéssel határoljuk el a kertet, és közvetlenül mellette kezdjük el a növények felnevelését. Azzal azonban számolni kell, hogy még a gyorsan fejlődő növények esetében is minimum 2-3 év, amíg kerítés magasságú sövényünk lesz. Ha már a kívánt méretűek a növények, akkor akár le is bontható a drótkerítés.

A mostani esők fokozott növekedésre serkentik a sövénycserjéket, és ilyenkor jó hatékonysággal lehet metszeni. Ez az idő alkalmas arra is, hogy a sövény esetleges hibáit egy-egy jó vágással sikerülhet korrigálni. A kis levelű sövény metszéséhez sövénynyíró ollóra van szükség. A nagy levelű sövénynövények karbantartásához ennél alkalmasabb a metszőolló. A sövénynyíró olló ugyanis károsíthatja a nagy leveleket, és a nyírás után foszlott, tépett leveleivel a sövény a rendetlenség benyomását kelti.

Örökzöld kerítések

Kerítésnek leginkább az örökzöldek alkalmasak, hiszen ezek télen is szépek, és megfelelő takarást biztosítanak, míg a lombhullatók csak nyáron díszlenek. Kerítésnek alkalmas örökzöld például a közönséges tiszafa, a smaragd oszloptuja, vagy a brabant sövénytuja. Lomblevelű örökzöldek közül a borbolya, a puszpáng, a kecskerágó, a babérmeggy, a magyal, a tűztövis. Ezekből a növényekből méterenként 1-2 tőre van szükség sövénykerítés létrehozásához. Ezek a növények csak a harmadik év után nyírhatók, illetve akkor, amikor elérik a kívánt méretet. A nyírást tavasszal végezzük, majd a hajtásnövekedés csillapodását követően júliusban szükség szerint megismételhetjük.

Lombhullató kerítések

A lombhullató fajokból készült sövénynek valót (gyertyán, juhar, eper, som) sűrűbben ültessük, hogy a föld közelében is tömött legyen. Folyóméterenként 2-5 növényt telepítsünk.

Az úgynevezett virágos sövényt csak egyszer nyírjuk, igazodva a virágzás idejéhez. A tavasszal virágot hozó fajok közül a spirea, a japánbirs, a jezsámen, a gyöngyvirágcserje, az orgona, a lonc alkalmasak sövénynek. Ezeket is csak egyszer - elvirágzás után - nyírjuk meg. Nyáron virágzik a mályvacserje, a pimpó, ezért ezeket tavasszal, lombfakadás előtt nyírjuk.

Ne felejtsük el, hogy sövénykerítést nem csak a kerítés mellé telepíthetünk, hanem akár a kert közepére is.

Ültethetjük térelválasztóként, amikor a kíváncsi szemek elől szeretnénk kertünket elzárni, vagy a kert egyik részét elhatárolni a másik felétől. De lehet csak dekorációs célból sövényt ültetni, amikor is nagy zöld felület remek háttért nyújt a színes nyári virágoknak. A sövényfal lehet színes is, amikor is virágzó növényből készítünk sövényt, vagy olyan fajtát választunk, amelynek a lombja ősszel elszíneződik, vagy a színes terméssel díszítő fajták, mint pl. a tűztövis.

Ha ízlésesen és a növények kölcsönhatásait figyelembe véve válogatunk, kerítésünk az utca díszévé válhat. A virágzó cserjékből összeállított sövényekre jellemző, hogy a nyírtnál rövidebb idő alatt érik el a megfelelő méretet. A cserjesorban lehet egyetlen fajt vagy különböző virágzó bokrokat ültetni. Ez utóbbiak növekedésben, virágszínben és a virágzás idejében különbözhetnek egymástól. Célszerű hasonló iramban fejlődő növényeket ültetni, ellenkező esetben ugyanis a gyorsabban fejlődők elnyomják a kisebbeket.

A kert szélének beültetéséhez legalább két méter körülire növő cserjék alkalmasak: gyertyán, mezei juhar, aranyvessző, orgona, fehértarka levelű som, hortenzia, japánbirs, jezsámen, egyes gyöngyvirágcserjék, korai nyári orgona, korai tamarix, kerti bajnóca, mályvacserje, ostorménbangita, rózsalonc, vagy a szúrós tűztövis. A népszerű, nagyon jól formázható fagyal vagy puszpáng alacsonyabb sövénynek ajánlható.

A virágzó sövényeket még a virágzás előtt kell metszeni, a lombhullató növényeket pedig a tél végén érdemes visszavágni. Elég, ha a növényeket tavasszal kevésbé metsszük és ősszel végezzük el a nagyobb metszést.

Az új sövények tulajdonosainak mindenekelőtt türelmesnek kell lenni, mert a zöld fal kialakulásához idő kell. Némelyik sövény évtizedes várakozás után lesz teljes. Akinek sürgős a takarás, legjobb, ha a mostanában divatossá váló turkesztáni szilt választják. Igaz, az élénkzöld, fényes kis levelű sűrű sövényt alkotó növény lombhullató. De a talajban nem válogatós és rendkívül gyorsan, évente 1,5-2 métert is növekszik, ha elegendő vizet kap. A tehetősebb, kész kerítésre vágyóknak ajánlhatók a kétméteres örökzöld. Az ezekből összeállított kerítés annyiba kerül, hogy ennyiért szilárd kerítést is építtethetnének.

Bár egy sövénykerítéssel, sokkal több a gond és a munka, mint a sima kerítéssel, érdemes vele vesződni, hiszen egy élő zöld falat kapunk cserébe.

(Fotók: www.flickr.com)

További cikkek hasonló témában

Kabakosok – csemegék zöldségből
A tökfélétől a dinnyéken át az uborkáig számos...
Világító farönkök

Nem optikai csalódás.. ezek a repedt farönkök sugározzák ki...

Hozzászólások