Jelenlegi hely

Angolszász kert

Angolszász kert
A tájba illeszkedő kert romantikus varázsa hívja a barangolni vágyókat. Az angolszász kertek a táj változó szépségét mutatják be a romantika jegyében. Ez a kertépítészeti stílus egészen a 18. századig nyúlik vissza, és William Kent nevéhez fűződik.

Ekkor terjedtek el az olyan parkok, ahol semmilyen szabályosságot nem lehetett felfedezni, minden eddigi formalitást mellőzött, és messze eltért a megszokottól. A fákat véletlenszerűen ültették, a bokrok között kanyargós úton sétálhattunk, és a fák között véletlenszerűen felbukkanó virágszőnyegek tárultak a szemünk elé.

Most is egy igazi mesés birodalomban járhatunk, akárcsak Aliz Csodaországban. Az erdei virágszőnyegeket kisebb-nagyobb rétek, dombok, fasorok, nyíratlan füves gyepek, hidak és lugasok váltják fel. Ilyenkor érezzük a természet és az ember harmóniáját. Szabályos kerti tavak helyett szabálytalan tavacskákat, út menti patakokat látunk, ami mellett megpihenve csodálhatjuk a park szépségét és roppant nyugalmát.

Az egyik legkedveltebb virágzó dísznövény a rózsa volt már a 18. században is. Ami nem is csoda, hiszen fantasztikus szín, forma és illatvariációival kényezteti érzékszerveinket, ezért az angolparkokban is sokfelé találkozunk a rózsával.

A szabályos virágágyások eltűntek, helyüket felváltotta a sok esetben egészen a lakóépületig húzódó gyep. A mesés parkban sétálva mindenki feltöltődik és egy kis időre elfelejti a hétköznapok rohanó világát. Az év minden szakában szemet gyönyörködtető látvány tárul elénk egy ilyen parkban, mivel az egyik leggazdagabb növényvilága az angolparkok buja erdeinek, virágos rétjeinek van. A hatalmas fák tiszteletet parancsolóan mutatják: a természet örök, és évről évre új köntösbe bújnak. A kőszobrokat is körbe betakarja a buja növényzet, és az egész park ettől varázslatossá válik.

Szöveg: Topor Erika

További fotók a galériában.

További cikkek hasonló témában

Hozzászólások