Jelenlegi hely

A talajtakarás fontossága

A talajtakarás fontossága

Erdőt, mezőt járva, sehol nem találunk olyat, hogy csupasz talaj. És ez így is van jól. A fáról lehullott levelek, az elszáradt növényi maradványok mind - mind a talajra potyogva, takarják azt.

Mindenki látott már kicserepesedett, széttöredezett talajt, amit perzsel a nap, szárít a szél, az eső veri. Talajéletről itt nem is beszélhetünk. Az erdők talajára gondolva, rögtön megértjük fontosságát a talajtakarásnak. A nap és a szél nem szárítja, eső után is morzsalékos marad, nem iszaposodik el, mert a mulcs anyag ezt megakadályozza.

A mulcs képességét, hogy a nedvességet megőrizze a kertben, már régóta felismerték.  A mulcs mint egy takaró megóvja  a talajt a növények gyökerei körül, megakadályozza a  talajtömörítést.

Mivel lehet takarni a földet? Gyakorlatilag bármivel, ami megakadályozza a gyors kiszáradását. Korlátokat csak a pénztárcánk szabhat. Lehet talajtakarásra használni a mosott kavicsot, megfelelő vastagságban, a kéregzúzalékot, fűnyesedéket, kaszálékot, szalmát, szénát, vagyis mindent, ami a rendelkezésünkre áll. Mulcsnak, talajtakarónak a fekete agrofólia is megfelel, ennek hátránya, hogy nem tudja szerves anyaggal ellátni a földet, de a feladatát ellátja. Megakadályozza a gyomok növekedését, csökkenti a párolgást, és a nap káros hatásai elöl is véd.

Téli idényben a talajtakarás elhárítja a kifagyás és felfagyás veszélyeit, kedvezően befolyásolja a talajhőmérsékletet; nyáron pedig lazán, nedvesen és viszonylag hűvösen tartja a talajt. Szárazság idején a talajtakarás különös fontosságú. A talaj kapillárisai (hajszálcsövei) a talajvíz csak a takaróig juttatják föl, s közvetlenül alatta kellően átnedvesíti a földet. Ezzel szemben a takaratlan talajból a víz elpárolog, főként akkor, ha azt rendszeresen nem lazítják.

A talajtakarás egyik módja a mulcsozás, vagyis a talajfelszín beborítása elszáradt szerves anyaggal.

A zöldségfélék sorközeit például letakarhatjuk szecskázott szalmával, fűnyiradékkal, zöldséghulladékkal vagy magot nem termő gyomnövényekkel (például csalánnal). A magtalan gyomnövényből vagy fűnyiradékból álló takarót vékonyan terítsük szét, és ezt gyakran ismételjük meg, mert a talajmikroorganizmusok elbontják. Az ilyen nyári mulcstakaró egyben tehát értékes zöldtrágya is. Minél gazdagabb a talaj mikroorganizmusokban, annál gyorsabban elbomlik a talajtakaró, azért kell gyakran felújítani.
   
Ezt a takarási eljárást a levélzöldségekhez, salátához, paradicsomhoz, zellerhez és spárgához javasoljuk.
   
Minden zöldségfélének, de főleg a káposztaféléknek kitűnő talajtakarója a többféle lombos fa lombjából készült, félérett komposzt.
   
Szamócához a lombot fenyőtűvel keverjük. A szalma vagy széna ugyancsak megfelelő talajtakaró minden zöldségféle számára. Nem akadályozza a levegő és a víz beszivárgását a talajba, a gyomnövények pedig nem tudnak feltörni.
   

A virágoskertben sem szabadna a talajt fedetlenül hagyni. Sok talajtakaró növény, mint például a télizöld, a borostyán stb. dekoratívan borítja a talajt, s egyben feleslegessé teszi a gyomtalanítást.

Forrás: gazigazito.hu

További cikkek hasonló témában

A kertész válaszol
Korábbi időkben a pálmaház az arisztokrácia...
Tó a kertben

Lelkünk állapotát nagymértékben meghatározza, hogy milyen...

Kerti szökőkutat magunknak

Sokunknak álma, hogy kertünk ékessége egy szökőkút legyen....

Kis kerted van? Néhány tipp, hogy tedd otthonosabbá!
Manapság idehaza főleg városi környezetben,...

Hozzászólások