Jelenlegi hely

A talajtakarás fontossága

A talajtakarás fontossága

Erdőt, mezőt járva, sehol nem találunk olyat, hogy csupasz talaj. És ez így is van jól. A fáról lehullott levelek, az elszáradt növényi maradványok mind - mind a talajra potyogva, takarják azt.

Mindenki látott már kicserepesedett, széttöredezett talajt, amit perzsel a nap, szárít a szél, az eső veri. Talajéletről itt nem is beszélhetünk. Az erdők talajára gondolva, rögtön megértjük fontosságát a talajtakarásnak. A nap és a szél nem szárítja, eső után is morzsalékos marad, nem iszaposodik el, mert a mulcs anyag ezt megakadályozza.

A mulcs képességét, hogy a nedvességet megőrizze a kertben, már régóta felismerték.  A mulcs mint egy takaró megóvja  a talajt a növények gyökerei körül, megakadályozza a  talajtömörítést.

Mivel lehet takarni a földet? Gyakorlatilag bármivel, ami megakadályozza a gyors kiszáradását. Korlátokat csak a pénztárcánk szabhat. Lehet talajtakarásra használni a mosott kavicsot, megfelelő vastagságban, a kéregzúzalékot, fűnyesedéket, kaszálékot, szalmát, szénát, vagyis mindent, ami a rendelkezésünkre áll. Mulcsnak, talajtakarónak a fekete agrofólia is megfelel, ennek hátránya, hogy nem tudja szerves anyaggal ellátni a földet, de a feladatát ellátja. Megakadályozza a gyomok növekedését, csökkenti a párolgást, és a nap káros hatásai elöl is véd.

Téli idényben a talajtakarás elhárítja a kifagyás és felfagyás veszélyeit, kedvezően befolyásolja a talajhőmérsékletet; nyáron pedig lazán, nedvesen és viszonylag hűvösen tartja a talajt. Szárazság idején a talajtakarás különös fontosságú. A talaj kapillárisai (hajszálcsövei) a talajvíz csak a takaróig juttatják föl, s közvetlenül alatta kellően átnedvesíti a földet. Ezzel szemben a takaratlan talajból a víz elpárolog, főként akkor, ha azt rendszeresen nem lazítják.

A talajtakarás egyik módja a mulcsozás, vagyis a talajfelszín beborítása elszáradt szerves anyaggal.

A zöldségfélék sorközeit például letakarhatjuk szecskázott szalmával, fűnyiradékkal, zöldséghulladékkal vagy magot nem termő gyomnövényekkel (például csalánnal). A magtalan gyomnövényből vagy fűnyiradékból álló takarót vékonyan terítsük szét, és ezt gyakran ismételjük meg, mert a talajmikroorganizmusok elbontják. Az ilyen nyári mulcstakaró egyben tehát értékes zöldtrágya is. Minél gazdagabb a talaj mikroorganizmusokban, annál gyorsabban elbomlik a talajtakaró, azért kell gyakran felújítani.
   
Ezt a takarási eljárást a levélzöldségekhez, salátához, paradicsomhoz, zellerhez és spárgához javasoljuk.
   
Minden zöldségfélének, de főleg a káposztaféléknek kitűnő talajtakarója a többféle lombos fa lombjából készült, félérett komposzt.
   
Szamócához a lombot fenyőtűvel keverjük. A szalma vagy széna ugyancsak megfelelő talajtakaró minden zöldségféle számára. Nem akadályozza a levegő és a víz beszivárgását a talajba, a gyomnövények pedig nem tudnak feltörni.
   

A virágoskertben sem szabadna a talajt fedetlenül hagyni. Sok talajtakaró növény, mint például a télizöld, a borostyán stb. dekoratívan borítja a talajt, s egyben feleslegessé teszi a gyomtalanítást.

Forrás: gazigazito.hu

További cikkek hasonló témában

Milyen virágot válasszunk Valentin napra?

A Valentin nap régi klasszikus virága a vörös rózsa, ám ma már...

Kála  gondozása

Zantedeschia ápolás nem könnyű feladat. Tejnedve mérgező!...

Virágos balkon
A nyári teraszok egyik ékessége a balkonláda,...

Hozzászólások